[13-1]
*Harry a pálcát Cho széke alá nyomja és véletlenül felnyomja Hóborc orrába. Felsegíti Chot és int neki hogy pillanat. Kiszedi a pálcát a szellem orrából és használja a trükköt. A saját fegyverével veri meg Hóbit.*
-Mi az Hóbi? Viszket az órod?-kérdezte sunyi mosollyal.
-Hülye Ripittyer!-szól Hóborc.
-Na, ember...Izé...Szellem te aztán nómál vagy! És most...-a pálcát Hóborcra szegezi.-Izerium Cearite!-kiálltja, mire pálcájából szinte tornádó tör elő, elkapja Hóborcot és eltűnik.-Ennyit a szellemekről...Bár csak lenne egy ige az iszákos manók ellen is...-Egy hirtelen rideg érzés csapja meg hátulról majd áthalad az egész testén, végüól elmúlik. Ekkor lónyerítés hallatszik.-ÁÁH! Sir Dawe! |
- Milyen kísárteties így a kastély
*Monda Cho, szinte suttogva, mintha rosszat mondott volna. Ám ekkor azt érzi, hogy valami kihúzza alóla a széket.*
- Áú!
*Mondja, mikor a földön landol.*
- Hóborc... |
-Akkor hagyjuk...-mondta s megvakult. Aztán kiderült hogy csak a "lámpák" aludtak ki. Előkotorta a pálcáját, berakta pulóvere alá.-Lumos Maximus!-motyogta mire a pálcából fény tört elő. |
- Egész jól....de nem tudom, milyen pletykákról beszélsz.
*A könyvtáros eltűnik a könyvtár ajajában, valószínűleg aludni tér. Ám ekkor hirtelen kialszanak a lámpák:). ~Már csak ez hiányzott!~ Gondolja Cho.* |
-Aha, jól vagyok...Neked hogy telnek a napjaid?-kérdezte kedvesen.-Tényleg, hallottál már a fura dolgogról amik a suliban történnek? Csak mert egy pletyka szól valami micsodáról... |
*Cho lapozgati kezdi a könyvet, de nem talál benne semmi felhasználhatót. Becsukja a könyvet, visszarakja, ezzel a magyarázattal:*
- Majd holnap megcsinálom...
*Azzal végigméri Harryt és megkérdezi:*
- Harry...Jól vagy? |
-Örülök...Bűbájtan!-csap a fejéhez és rögtön miután lahuppant, fel is pattant, odarohant egy könyves polchoz s leragadott egy bűbájtan könyvet(szerinte) és visszarohant Chohoz és leült. Kinyitotta a könyvet, hogy szinte pattant és olvasni kezdett.-Hogy megy a tanulás? Akarom mondani...Jó reggelt! Izé...Jé, ez egy kínai könyv.Vagyis...-hátradobja a könyvet és fejéhez nyúl.
~Cho, asszem lázam van...~gondolja, aztán észre is veszi hogy csak gondolta. |
*Cho hall egy halk puffanást. Ilyedtében kiesik a kezéből a könyv, amit hosszas keresés után megtalált. Poros, sötét könyvecske, márha annak lehet nevezni.. van vagy 500 oldal...A címe: Ördöngős italonc. Bűbájtani aranyfokú könyv, részletesen leír mindent. Sajnos. Mikor egy ismerős hangot hall Cho, megfordul, és válaszol.*
- Szia Harry. Dehogy zavarsz...csak a bűbájtan leckét írom...
*Azzal elindul, hogy minnél előbb letegye a nem túl könnyű könyvet az asztalra. És hogy előbb végezzen.* |
*Harry fütyörészve lép be a könyvtárba. Int Madam Cvikkernek és a polcok közé lépeget. Ahogy a polcokat lesi egy könyvet keresve, oldalazik. Nem néz előre, így nem látja hogy előtte egy kisebb könyvkupac fekszik, ezért szépen átesik rajta és szépen beveri a orrát. Feltérdel és a polcnak dől. Ekkor odalép Madam Cvikker is.*
-Kis fiam, jól vagy?-kérdezi s Harryt nézegeti.*
-Igen, köszönöm. Semmi bajom...-hülye vigyort is vág hozzá, de a könyvtárosnő visszamegy a helyére.
*Harry felkelt és legszívesebben elordítaná magát méghozzá egy névvel - Hermione - ahogy már a klubhelyiségben is tette, mikor Hermione könyvkupacán vagy háromszor átesett. Összeszedte magát és meglátta Chot. Egyedül volt ezért a lányhoz lépett.*
-Szia!-köszön mosolyogva.-Zavarok? |
*Cho belép a könyvtárba, táskájával a vállán. Köszön Madam Cvikkernek, és elindul. Talál egy üres, csendes asztalt, és leül hozzá. Előveszi táskájából a pennáját a tintáját és egy pergament, majd feláll, és keresgélni kezd a polcok között.* |
*Ron hihetlen gyorsasággal elkezd olvasni majd 20 perc múlva azt mondja:-Kész vagyok!Majd elrohan egyenesen a Griffendél klubhelyisgébe.* |
*Belép Ron de nem talál senkit ezért úgy dönt hogy most elolvas egy kis kalandregényt pl. a Harry Potter és A félvér herceg-et.:)* |
* Hermione egy nagy rakás könyvel jön ki az egyik polc mögül. A haja mint mindig, most is tiszta kóc, nem szeret fésülködni. Leül, és úgy dönt, kiolvassa hetvenyhetedjére is a Roxfort történetét.* |
[13-1]
|